Az emberek nagyrészének volt vagy lesz egyéjszakás kalandja egy idegennel vagy kevésbé idegennel.
Valószínűleg az ösztöneinknek köszönhető. Kiélni minden állatit egy emberrel, akinek nem kell magyarázkodni miért és hogyan és mikor ismét...
Mi teszi ki az egyéjszakás kalandok nagy részét?
- Az, mikor előre elhatározza mindkét fél, hogy egyszeri és megismételhetetlen dolgo(ka)t hajtanak végre, majd egy őrületes éjszaka/nappal után nagy levegőt véve búcsút intenek az örök mámornak?
- Vagy az, mikor előre elhatározza mindkét fél, hogy egyszeri és megismételhetetlen dolgo(ka)t hajtanak végre annak reményében, hogy a csomagolás végre a várvavárt ajándékot rejti, amit napjában többször is kicsomagolhatnak, majd egy kínos éjszaka után álmosoly mögé bújva lóhalálában elloholnak?
Nekem - emlékeim közt kutakodva - csak a második opció adatott meg... De nem bánom...
Bármily meglepő, de egy kapcsolatban is át lehet élni az állati ösztön minden megnyilakoztatását. Ér harapni, ér karmolni, ér vadnak lenni, ér újat kipróbálni... egy valamit nem ér: álarcot venni magunkra és/vagy szégyenlősnek lenni.
Jobb, mint egy egyéjszakás kaland... nekem minden nap Karácsony.
Olvasnivalók a témában:
www.nana.hu/index.php
tabu.origo.hu/kivul-belul/20061215azegyejszakas.html
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Quasi 2011.07.31. 17:55:57
Kiscsillag 2013.05.18. 21:27:54